Azzal a meggyőződéssel állt a munkához, hogy ami elkerülhetetlen, annak az élére kell állni. Ez a hitvallás életműve két nagyjelentőségű területén, a vonalkódtechnika, valamint a szelektív hulladékgyűjtés rendszerének hazai bevezetésében végigkísérte a szakmai pályafutását. Hosszú távú befektetésre törekedett, ami távlatos és komplex gondolkodást igényelt. Sikeres megközelítésnek bizonyult.

Németországban, Chemnitzben (Karl Marx Stadt) diplomázott 1974-ben gépészmérnökként, ezt követően 1979-ben vegyipari gazdasági mérnöki diplomát szerzett a Budapesti Műszaki Egyetemen.

Pályakezdő mérnökként a Papíripari Vállalat Csomagolóanyag-gyárában kezdett el fejlesztőtechnológusként dolgozni. Munkakörébe a társított csomagolóanyagok gyártásfejlesztése tartozott. Magyarországon elsőként a Csomagolóanyag-gyárban és az ő szakmai közreműködésével jelentek meg a fotopolimer flexo nyomóformák. Részese volt az ugyancsak elsőként hazánkban, e gyárban megvalósított koextrudált csomagolóanyag-gyártási technológia bevezetésének is.

Pályafutását 1978 és 1982 között az Anyagmozgatási és Csomagolási Intézetben, Dr. Kertész Béla és Kerekes Titusz mellett osztályvezetőként folytatta.  E helyütt már országos szintű műszaki fejlesztések képezték feladatát és itt kezdett el a vonalkódtechnikával is foglalkozni.

1983-tól a Magyar Kereskedelmi Kamara ETK irodájának osztályvezető főtanácsosaként Magyarország EAN rendszerhez való csatlakozásának előkészítő munkálatait irányította. Az EAN rendszer magyarországi elindítása 1984-ben világviszonylatban is úttörő tevékenységnek számított.

Az 1984-ben megalakult Csomagolási Tagozatnak – a mai CSAOSZ elődszervezetének – kamarai referense lett.

Az 1990-ben a kamarai törvény megváltozásával lehetőség nyílt önálló jogi személyiségű szakmai szervezetek létrehozására. Magyarországon második szakmai szervezetként alakult meg a CSAOSZ, amelynek első, főállású, egyben alapító főtitkára lett. Ezt a feladatkörét 1990 és 2002. között töltötte be. Koncepciózus munkájával, széles körű szakmai kapcsolatai­­val a CSAOSZ ismert és elismert szakmai érdekképviseleti, érdekvédelmi szervezetté fejlődött.

CSAOSZ főtitkári időszaka alatt kezdeményezésével alakult meg az EAN Consulting Kft., majd az EAN Magyarország Kht., amely később GS1 Magyarország Nonprofit Zrt.-vé fejlődött. E szervezet igazgatóságának 2008 óta elnöke.

Ugyancsak CSAOSZ főtitkárként ismerte fel a csomagolási hulladékok elkülönített gyűjtése és hasznosítása megszervezésének szükségességét is. A CSAOSZ Környezetvédelmi Bizottsága kezdeményezésére és az ő személyes, nagy és nélkülözhetetlen rábeszélőképességére volt szükség az első 10 „ősalapító” megnyeréséhez, akik segítségével alakulhatott meg Magyarország első, csomagolási hulladékhasznosítást koordináló szervezete, az ÖKO-Pannon, amelyet 2002. július 1. és 2014. december 31. között ügyvezető igazgatóként még a zöld civilszervezetek által is elismert módon vezetett.

Szakmai közéletben sokrétű feladatot vállalt.

A Magyar Szabványügyi Testület vonalkód szakbizottságának elnöke volt, az irányításával kerültek kidolgozásra, illetve átültetésre a vonalkódok szabványai.

A kormány környezetvédelmi tanácsadó szervezetének, az Országos Környezetvédelmi Tanácsnak 2006-2011 között tagja volt. 2008 óta a CSAOSZ társelnöke.

Nemzetközi szervezetekben is számítottak munkájára

1985-87 között az EAN Műszaki Albizottságának tagja volt.

Rendszeres résztvevője a GS1 Global Office által szervezett közgyűléseknek.

A Pro Europe igazgatósági tagja.

Az ICC Nemzetközi Kereskedelmi Kamara Környezetvédelmi Bizottságának az MGYOSZ képviseletében elnöke.

Az azonosítási rendszerek és a környezetvédelem területén végzett vezetői, szakmai-közéleti tevékenysége elismeréseként 2010. március 15-e alkalmából a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje, polgári tagozata kitüntetést vehette át a Magyar Köztársaság elnökétől.

2006-ban a Környezetvédelmi Szolgáltatók és Gyártók Szövetsége életműdíjat ítélt számára. Ugyancsak 2006-ban a Környezetvédelmi Világnap alkalmából Környezetünkért díjat vehetett át Persányi Miklós minisztertől.

Szakirodalmi munkássága nagyon sokrétű.

Társszerzője volt a Dr. Kertész Béla által szerkesztett Műanyag csomagolószerek, továbbá a Dr. Magyary-Kossa Béla által készített Élelmiszerek csomagolásának tervezése és szervezése című csomagolási alapműveknek.

Lektora volt többek között a kalandos körülmények között Dr. Dedics Imre munkájaként 1992-ben megjelent Magyar Csomagolási Katalógusnak, a Glattfelder Péter, Philip Miklós által írt A termékek egységes nyilvántartása, valamint a Fekete-Kétszeri-Kecskés-Krázli-Lakner-Vatai szerzők Nyomon követés globális szabványokkal című könyveknek.

Emberi értékei miatt kollégái nemcsak megbecsülik, hanem tisztelettel fel is néznek rá.

Magánéletében is környezetvédő. A csomagolási hulladékok szelektív gyűjtését gyakorlatban is végzi. Egy ízben a sajtóban így nyilatkozott:

„.. különösen az üres borospalackok gyűjtésében jeleskedem, a sportok közül is olyanokat űzök, amelyek a legkevésbé avatkoznak be a természeti folyamatokba, a környezetbe; ezért szeretem például a vitorlázást.”